---

               A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

Tíz éves a csíkszeredai „Szent Kamill“ Világi Kamilliánus Család

Tíz év telt el azóta, hogy Csíkszeredában megalakult a Világi Kamilliánus Család.

Dr. Anton Gots kamilliánus atya felkérésére, aki akkor még Ausztriában élt, megszerveztem az első találkozót mindazok számára, akik érdeklődéssel fogadták a kamilliánus lelkiségről tartott háromnapos előadás-sorozatot 1994 március 18-20 között. Hargita megye húsz helyiségéből gyűlt össze 137 résztvevő. A rendezvény színhelye a Városi Néptanács díszterme volt, amit Dr. Csedő Csaba István polgármester bocsátott rendelkezésünkre, maga is részt vett a megnyitón, köszöntötte az egybegyűlteket Borbély Gábor akkori főesperes úrral együtt.

A rendezvény záró mozzanata a Csíksomlyóra való gyalogos zarándoklat volt, ahol a kamilliánus és ferences atyák felajánlták az elindított missziót a Szűzanyának. Ez jelentette azt a biztonságot, amire építkezni lehetett az elkövetkező tíz év alatt.

Március 25-én szintén a Megyei Néptanács épületében, azokkal az érdeklődőkkel, akik további szolgálatra akarták magukat elkötelezni, megalakítottuk a Kamilliánus Családot. A családtagok a régi ifjúsági kiscsoport, a „Csütörtök este 7” tagjaiból és az újonnan érkezőkből kerültek ki. Megkezdődött a kórházlátogatás. Először csak a gyermekosztályon, majd fokozatosan más osztályokon is, ahol erre igényt tartottak a betegek. Engedélyt a betegek látogatására szintén a polgármester úr, Dr. Csedő Csaba István eszközölt ki a kórház vezetőségétől.

Az első időkben hetente találkoztunk, rendszerint valamelyik betegünket kerestük fel.

Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a szeretetszolgálat gyönyörű feladataiba, örömünk telt minden apróságban, ami lelkiségünkkel, munkánkkal együtt járt. Tele voltunk tetterővel, egymást bátorítottuk a minél szebb és egyre nemesebb feladatok elvégzésére, nem jelentett gondot az áldozat vállalás.

1994 októberében megkezdtem tanulmányaimat a római Camillianumban. A távolság miatti nehézségeket nem volt könnyű leküzdeni, de az a tudat, hogy mindennek értelme van, elég erőt adott hozzá. Kapcsolatunk annyi volt, amennyit az akkori lehetőségek megengedtek: levelezés. Összetartott a Lélek, akinek követségében szolgáltunk (V.ö, Lk 4,18).

1995-től megkezdődtek a kamilliánus lelkigyakorlatok, az első Alapszabályzat kidolgozása és a Főegyházmegye felé való hivatalosítása, a lelkiség felvétele az egyházmegyében.

1997-ben megtörtént az ünnepélyes családavatás a csíkszeredai Szent Ágoston plébánia templomban. Ekkor kapta Családunk a „Szent Kamill” nevet is. Szintén ebben az évben, Dr. Simon Ernőné, Éva-anyám biztatására elindítottuk az Üzenet szerkesztését.

1998 július 26-án Csíkszentdomokoson nyolc kamilliánus Családot avattunk, amelynek felkészítését egy éven át végeztem. Erre az ünnepre újra eljött hozzánk Dr. Anton Gots atya. Erre az alkalomra elkészült Az erdélyi Világi Kamilliánus Családok Életmintája és Működési Módja, amit 48 oldalas füzetben kiadtam, és minden Családnak és hivatalosságnak megküldtem.

Közben a csíkszeredai civil teológián újabb kamilliánus családtagok tanultak.

Isten segítségével 2000-ben végezhettem tanulmányaimmal Rómában, és haza térhettem  azzal a gazdag zsákmánnyal, amit ott gyűjtöttem. El kellett indítani itthon azt a legszentebb feladatot, amelyre meghívást kaptam a Mindenható Istentől: a betegek kórházi lelki ápolását. Feladatomban nem hagytak magamra egyházi elöljáróim. Tamás József püspök úr felterjesztette az ügyet, Darvas Kozma József esperes úr felvállalta az elindítását és Dr. Jakubinyi György érsek úr konkordátumot kötött a romániai Egészségűgyi Minisztériummal, hogy hivatalosan is létrehozzák ezt a munkakört. Így, Isten kegyelméből, 2000 december elsején megkezdhettem másodmagammal, Pál Ibolya szociális Testvérrel a betegek lelki szolgálatát a csíkszeredai kórházakban.

Immár több mint három év gyakorlatot tudhatok magam mögött a betegek lelki ápolásában, és elmondhatom, hogy életem napjai tele vannak csodával és csodálattal mindazon szépségek láttán, amivel naponta megajándékoz engem a Mindenható.

A kamilliánus lelkigyakorlatok folytatódnak évente, a találkozóink havonta vannak megtartva, immár a kórházakban, a betegekkel együtt, minden hónap 25-én. Ez a dátum értékes támpont mindannyiunk számára: 2000 május 25-én azt a nemes feladatot kaptam Bucchianicoban, a Szent Kamill szülővárosában, hogy elindítsam az ottani Kamilliánus Család megalapítását. Egy hónappal később ünnepélyesen falavattuk. Akkor egyeztünk meg, hogy minden hónap 25-én elmennek a Szent Kamill szülőházába, és ott imádkoznak a világ összes Kamilliánus Családjáért. Ezzel azt akartuk elérni, hogy a Bucchianico-i Kamilliánus Család lelki központ és erőforrás legyen minden Kamilliánus Család számára. Ennek a felkérésnek a „Szent Orbán” Kamilliánus Család hűségesen eleget is tesz Ezzel párhuzamban egy másik Kamilliánus Család is létrejött abban az időben, amely csupán két tagból áll, Loreto mellett, Centobuchi-ban, a Marinelli család, Anacleto és Adelaide, aki Szent Kamill családjának leszármazottja, de Lellis. Ők az Oltáriszentséget viszik el a betegekhez, velük a Macerata-i püspökség foglalkozik, mint szent szolgálatot teljesítő önkénteseikkel. Mindannyiukkal egységben maradtunk.

Hála Istennek, ma a technika lehetővé teszi a szorosabb kommunikációt, így elmondhatom, hogy Üzenetünk Európán kívül eljut az Óceánon túlra és a Távol Keletre egyaránt több mint 125 helyre, a leveleken kívül.

Még egy nagy ajándékért adhatunk hálát a Jó Istennek: a 300 oldalas Imakönyvért, amely 2003-ban jelent meg, kamilliánusok és betegek számára. Két és fél év gyűjtő munkájának eredménye, de nem mertem remélni ezt a lelkes fogadtatást, amiben része van az imádkozó emberek körében. Boldogsággal tölt el az a tapasztalat, hogy nem halt ki az imádság iránti tisztelet az emberekből, és megható az a törekvés, ami elindult az imagyűjtés, mint érték terén. Természetesen ez újabb lépésre ösztönöz, pontosabban arra, hogy összegyűjtsem a következő kötetre való anyagot, amin Isten kegyelméből már dolgozhatom is. A második kötet megjelenését 2006-ra tervezem, ha a Jó Isten is úgy akarja.

Tíz év kegyelméért, minden munkájáért, és minden segítségért, amit kaptam és kaptunk valakitől, naponta, betegeimmel a kórházakban adunk hálát a Jó Istennek, mert immár tapasztalattá vált, hogy „Ő küldött el a megtört szívűekhez, a betegekhez, a szabadulásra várókhoz…” (Lk 4,18), de nem hagyott magamra, magunkra velem jött, velünk jött, igazából Ő dolgozott bennem és általam, bennünk és általunk.

Hírek: