A csíkszeredai
Üzenete
XXV. évfolyam, 265 lapszám – 2021 április - 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus Budapesten
Szent Bernadett
Bernadett 1844 február 17-én született Franciaországban, a Pireneusok lábánál fekvő Lourdes-ban. Szülei molnárok voltak, a család nagy szegénységben élt egy korábban börtönként használt nedves, hideg lakásban. Bernadett beteges gyermek volt, haláláig asztmával küzdött.
Amit kevésbé tudunk, Bernadettet születése után, édesanyja nem tudta saját anyatejjel táplálni. Hogy megmentse az éhhaláltól az újszülöttet átadta egy, a tőlük 5 km-re lakó asszonynak, aki szintén akkoriban adott életet kisdedének. Bernadett öt éves koráig maradt a családnál és később is legeltette a befogadó család báránykáit. Ma is áll az emlék-kaliba a mezőben, a régi helyén.
Tizennégy éves már, amikor találkozik a Szűzanyával.
Milyen dátumot írtak ezen a napon?
Válasz: 1858. február 11.
A találkozás színtere a nevezetessé vált Massabielle barlang előtt történt, ahol bővizű folyó van.
Mi a neve ennek a folyónak?
Válasz: Gave folyó.
Március 25-én a Szűzanya felfedi a nevét Bernadettnek. Ez a név már száz éve ismert az Egyházban.
Hogyan mutatkozik be a Szűzanya Bernadettnek?
Válasz: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”.
Bernadettet számtalan támadás éri a jelenések miatt a hitetlen világ részéről, noha a Szűzanya felhívása bűnbánatra szólítja fel az emberiséget általa. Ezt nem tudják elfogadni. Végül sikerül neki a nevers-i iskola- és szeretetnővérek Saint-Gilgard-kolostorába vonulnia, ahol másképpen ugyan, de folytatódnak megalázásai.
Milyen nevet kap a szerzetben?
Válasz: Marie-Bernard nevet.
Lourdes kinőtte magát az egyik legnagyobb és legismertebb kegyhellyé. A Betegek Világnapja az első jelenés dátumához kötődik 1992 óta.
Magyar vonatkozása is van a kegyhelynek, a nagy keresztúton, ami a kegyhelytől egy kissé távolabb esik a hegy oldalában, ember nagyságú keresztúti szobrokkal.
Hányadik keresztúti állomást állíttatták Magyarország adományából 1912-ben?
Válasz: A Tízedik Állomást.
Virtuális formában, cikk a 11 oldalon: https://issuu.com/krisztusvilaga/docs/krisztus_vilaga-04_2021
Továbbra se feledkezzünk meg a déli harangszókor imával egymásra gondolni!
1996 Húsvétja Lourdesban
A húsvéti vakációban rendkívüli ajándékot kaptunk hárman a római Camillianum második évfolyama hallgatói közül, két Latin Amerikai osztálytársam (egy pap, egy orvos-pap) és én, lengyel osztálytársunktól, aki a Don Luigi Novarese (https://it.wikipedia.org/wiki/Luigi_Novarese) által alapított négy kongregáció (Centro Volontari della Sofferenza/A Szenvedés Önkénteseinek Központja, Silenziosi Operari della Croce/A Kereszt Csendes Munkásai Központja, Lega Sacerdotale Mariana/Mária papjainak Ligája és Fratelli degli ammalati/A Betegek Testvérei), második felekezetéhez tartozott és ebben dolgozott: Meghívást kaptunk Lourdesba kísérni Nagyhéten a betegeket a „Fehér vonattal”, ami felemelő volt.
Bresciaból indult e fehérre festett vonat, ami kimondottan a Lourdba induló betegek és kísérői zarándokvonata volt. Hétszázan indultunk a szerelvénnyel, amiből kétszázötven tolókocsis beteg utazott. Mindenki mellé személyes kísérő volt beosztva. Nekünk hármunknak nem volt semmiféle kötelezettségünk, úgymond vendégként szálltunk vonatra, viszont, ilyenkor ahogy lenni szokott, hamar kialakult egy barátság egy kedves milánói szalézi papbácsi és köztünk. A papbácsi amikor a templomát építette, egy tégla a magasból a fejére esett, az ütéstől mindkét retinája leszakadt és megvakult. Neki lettünk társai a szenvedésében és a Nagycsütörtöki szertartás kikerülésén én tolhattam őt a tolókocsis betegek felvonulásán. Rendkívül megtisztelő volt Számomra.
Már amikor elindultunk a vonattal, a vezető fülkében elkezdték a rózsafüzér imádkozást, amibe belekapcsolódott mindenki, aki a vonaton utazott. Hamar észrevettem, hogy a tizedek között Medjugorjében Ave Mariát énekeltünk, éppen a Bernadett dallamára, előre mentem a fülkébe, elmondtam, ha gondolják, énekeljük be mi is, amit örömmel el is fogadtak, megelégedésemre.
Lourdesban bejártunk mindent, a saját és a nevelő szülők helyeit, felfedeztem néhány dolgot, ami megdobogtatta magyar szívemet, mint a nagy keresztúton található X. Állomást, amelyet Magyarország állíttatott 1912-ben és a magyar kokárdás keresztet az égbe kiáltó segélykéréssel: „Igazságot Magyarországnak!”
Itthon, azon a Nagycsütörtökön délután az első világháborút megjárt száz éves nagytatám, miután a plébános ellátta szentségekkel és harangoztak a szentmisére, csendesen eltávozott az égi hazába. Érdekes álom előzte meg ezt a napot: Nagytatámat láttam a csomortáni házunk udvarán egy hatalmas és vastag fát cipelt a csűrünk felé. Kérdeztem, hova viszi? Mondta, be akarja tenni a csűrbe. A látottak alapján a vastag fának is száz évgyűrűje lehetett, csak nem gondoltam erre akkor.
Idén a huszonöt éves szentmisét a lelke üdvéért Csomortánban április 18-án mutatják be.
Higiénia az 50-60-as évek gyermekkórházában
A jelen helyzet sok biztosítékot kivert már szerte a világon. Nekem a fordítottját juttatta eszembe, amit ma azt hiszem, lehetetlennek tart egy „szófogadó” állampolgár.
Az 1950-60-as évek gyermekkorházi higiénia állapotáról merőben más tapasztalatot szereztem, mint amiről ma hallunk, amit kötelező módon betartunk, büntetés kilátása mellett. Mivel éveket töltöttem kórházban tizenkét éves koromig, a kisgyerekkor emlékei átmentődtek a tudatomba. Nincs egyetlen emlékem se arról, hogy valaha megfürösztöttek volna a kórházban. Ha a „börtönbe” kerültem, ez az a kórterem volt, amelybe az orvosi szobán át lehetett bemenni, WC lehetőség a csempekályha körüli spanyol fal mögött volt, ahol az „intim” dolgainkat végeztük, csendben, hogy ne zavarjuk a doktor bácsit, nénit. A mosdatlanság következményeit a bőrömön tapasztaltam. A zárt helyekről kezemmel kapartam ki az összegyűlt kiválasztási termékeket. Szólni persze senki nem mert a nagy „szigorúság” miatt, szülői látogatás nem létezett, így ők se tudtak semmit, és később se mondtam el, mert szégyelltem volna előttük…
Milyen furcsa, hogy az egészségügy két ilyen végletét kellett megtapasztalnom életem során…
Híreink:
* Emlékkönyvünk készülőben van, anyagi kérdés, hogy tudunk-e színes képeket is nyomtatni bele?
* Kádár János-Győző kispap plébániánk gyakornoka, aki a betegpasztorációt választotta hivatásaként.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)