A csíkszeredai
Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

XXV. évfolyam, 263 lapszám – 2021 február - 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus Budapesten

Xantus Keresztes

Csíkországban nem kell senkinek messzire mennie, ahhoz, hogy valamilyen jeles múltbeli esemény, legtöbbször tragédia helyszínére ne érkezne útja során, vagy akár elmenjen mellette. Az egyik ilyen sokszor emlegetett hely a Csíkszentlélek, immár beépült bejáratánál található „Vereskép/Véreskép emlékmű, amelyről az idősebbek azt mondták, hogy „a vér a csákót felvette”. Néma tanúként áll.
Ha viszont a Fitód völgyében fennebb megyünk, újabb történelmi lelőhely tárul elénk.
            Melyik ez a hely?
Válasz: Az 1694-es tatár betörés színhelye.

1694 február 13-án éjjel Gyimes felől betört a tatárok felderítő csapata. Mivel nem ütközött ellenállásba, 15-én éjjel hatalmas sereg érkezett, amely felperzselt nyolc falut Felcsíkon, majd a foglyokkal, barmokkal és a gazdag zsákmánnyal az idős kánnal együtt visszavonult, de a fia, Mirza itt maradt, katonáit két részre osztotta és Hosszaszó valamint Zsögöd felé irányította.
            Melyik volt a nyolc felperzselt, falú?
Válasz: Szentmihály, Szépvíz, Szentmiklós, Delne, Borzsova, Vacsárcsi, Göröcsfalva. Cibrefalva nem épült fel többet.

A betörés híre már február 15-én eljutott  Csíkmenaságra, ahol a Tompos István házában éppen egy esküvői szertartás zajlott, amelyen jelen volt az alcsíki királybíró, Xantus Keresztes is. Azonnal indultak a tatárok fogadására a menaságiakkal. A harcot nehezítette, hogy ember magasságú hó hullott azon a napon, iszonyatos szélfúvás mellett.
Kik csatlakoztak hozzájuk?
Válasz: A hosszaszóiak.

Ez a jelképes nevű főúr ott harcolt ég és föld között, amíg társával együtt a mindenség Ura el nem szólította a csatamezőről, életével pecsételve meg a család, a haza, az élet védelmét. Halála helyét a kor kegyelete megőrizte, kápolnát építve rá, az ő nevéről elnevezve. Innen ma is rá lehet látni egykori kastélya helyére az erdő sziluettje alatt is.
A felcsíki Cibrefalva mellett, a csata során, itt is eltűnt három falú, melyek azok?
Válasz: Monyasd, Rakotyás és Tompád.

Nem egyszerű megőrizni a múlt értékeit az „idő vasfoga” ellen. Hála az őrzőknek, akik évszázadról évszázadra megőrizték és továbbadták a hősök emlékét és tiszteletét, amely megilleti őket és ami dicsőséges hagyaték a mi számunkra. A Xantus kápolna újraépült és évente megünnepli búcsúját.
            Mikor avatták és szentelték fel az újjáépített Xantus kápolnát?
Válasz: 1990 május 13-án.

Virtuàlisan: Februári cikk a 11 oldalon: https://issuu.com/krisztusvilaga/docs/krisztus_vilaga-02_2021
       Januári cikk a 10 oldalon: https://issuu.com/krisztusvilaga/docs/krisztus_vilaga-01_2021

Simonetta Secci

Az 1995-96-os iskolai évben szobatársak voltunk Rómában, az előtte való évben bentlakásos társak. Lírai énekesnőnek készült. Mikor elmondta, hogy az édesapja odaadta neki az utolsó bankkártyáját, három testvére már egyetemen tanult, mélyen átéreztem a helyzetét. Családtagommá fogadtam és megosztottam vele az ennivalómat. Sok pulykaszárnyat ettünk, mert finom volt és olcsó. Magunk főztünk a kollégiumban.
            Egy vasárnap, az itthoni módon elkészített húslevesbe Simonetta belerakta a szintén itthoni juhtúrót (az olaszoknál ilyen nem volt) parmezán helyett. A kezdeti lefagyás után én is kipróbáltam, meg lehetett enni.
            Csomagot kaptam Budapestről: Eperjes Károly színművész úr hozta el a Herpy Gyuri bácsi (Vizafogói plébános) tréningjét. Simonettának nem volt egy meleg szvettere, ezért a felső részt jó Szent Mártoni módra neki adtam, a másik fele, a nadrág maradt nekem.
            Simonettát évek óta keresem interneten, nem tudtam nyomára bukkanni, most viszont találtam egy utalást rá, és meg kellett tudnom a szomorú valóságot, hogy nincs már az élők sorában. Félt az emberektől, félt kilépni a művészi pályára, félt, hogy áldozatul esik a művészet háttér-kihívásainak. Fiatal tanítványa nyilatkozott róla, illendő tisztelettel és szeretettel. Egy baráttal kevesebb a földön és eggyel több odaát…

Egy huszonöt éves barátság visszajelzése a januári Üzenet-számra (Svájcból)

Chère Maria Hajnalka,

Merci de tout coeur pour la revue de Saint Camille que tu m'envoies si fidèlement. J'aimerais te féliciter pour ses XXV ans de vie, te féliciter aussi pour toutes les retraites animées à Béthanie: Quelle magnifique collaboration avec l'Esprit saint! Que la nouvelle année soit pour toi et tous les tiens toute pleine de grâces et de sujets de louanges! Que mes voeux bien amicaux te parviennent aussi par le chant de ce jeune garçon: "Laudate!". Je t'embrasse fraternellement, Sylvie
Laudate Dominum omnes gentes
Laudate eum, omnes populi
Quoniam confirmata est
Super nos misericordia eius
Et veritas, veritas Domini manet, manet in aeternum - https://www.youtube.com/watch?v=q9rvyvssvuI

Szívből köszönöm a Szent Kamill magazint, amelyet hűségesen küldesz nekem. Szeretnék gratulálni neked ezért a XXV évért, gratulálni a Betániában: azért a csodálatos együttműködésért a Szentlélekkel, a levezetett lelkigyakorlatokért! Legyen az új év számodra és tieid részére kegyelemmel és dicséretes témákkal teljes.
Kívánom, hogy barátsággal teljes üdvözletem elérjen hozzád ennek a fiatal fiúnak a hangjával is:
Barátsággal ölellek, Sylvie

Mindenki Böske nénije

         Villámcsapásként ért a halálhíre. Az utánozhatatlan mosolyú, segítőkész, igazi úri nagyasszony elment.
A csomortáni templomból hazajövet kedvesen, mosolyogva elköszöntünk egymástól vasárnaponként a kapuban, ahol én hamarabb elmaradtam, ő továbbment le a Templom utca végébe.
          Farsangbúcsúztatókor a házuk mögött állt meg mindig a jókedvű farsangi menet évről-évre. Ilyenkor kirakodott a család mindenféle finomsággal, a hagyományos pánkóval (fánk), szívmelegítő itallal, harapnivalóval, süteménnyel, meleg teával, borral, ami csak elképzelhető egy ilyen alkalomra.
          Böske néni felszolgált. Mindenkire gondja volt. A bátortalanabbakat biztatta olyan szívből jövő kedvességgel, hogy a bátortalanság elszállt és csak a jókedv maradt.
          Betegsége hamar lefutott, temetése covidos lett. Éreztem, üvölt belőlem a fájdalom, amiért az új rendelkezések megfosztják őt, és vele együtt a közösségünket az emberhez méltó végső tiszteletadástól, nem beszélve arról az eljárásmódról, ami a családot megalázta a jelen „egészségügynek” mondott rendszerben.
          Továbbra is rá fogunk gondolni a kerítésen kihajló illatos fehér rózsafái közelében, az utca végén…

A Nemzetközi VKCs „népszámlálást” tart. Kérünk minden Családot, jelezze a tagjait. Köszönet.



Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail:  kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)


<< 2021 márciusi ÜZENET

2021 januári ÜZENET > >


A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenete

Il Messaggio della Famiglia Camilliana di Csíkszereda