A csíkszeredai
Üzenete
XXV. évfolyam, 264 lapszám – 2021 március - 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus Budapesten
Dr. Molnár Lajos teológiai tanár (+ 2001 március 19)
Húsz éve költözött el közülünk Dr. Molnár Lajos paptanár. Elég volt egyszer találkozni vele, barátságos, kedves egyénisége maradandó nyomot hagyott maga után.
A változás után, az új világ hajnalán előadást tartott a Kalot épületében Csíksomlyón. Előadása megragadó volt, rendszerezett és világos. A bűn fogalmát domborította ki a népes hallgatóságnak az első „szabad” Nagyböjtben.
Előadás után megkérdeztem tőle: „Tanár úr, miért van az, hogy mennél jobban fel akarom tárni a bűn mibenlétét, annál jobban magával ránt a mélybe, mint egy örvény, és mire felszínre tudok kerülni a kereséséből, akkorra a kegyelemnek már hűlt helye van?” Hosszas beszélgetés következett, végül megkérdezte: „Miért nem kérdeztem dogmatikailag?” Azért, feleltem, mert én még nem tanultam dogmatikát…
Ez a beszélgetés megerősítette bennem a kegyelemre való építkezés fontosságát.
Dr. Molnár Lajos vallásos bányász családban született Kapnikbányán.
Mikor született? Válasz: 1950-ben.
A vallásos élet mélyebb megismerésére törekvő vágy már kora ifjúságában elhívta, kántoriskolába jelentkezett Gyulafehérvárra, majd ugyanott folytatta teológiai tanulmányait a Hittudományi Főiskolán. Pappá szentelése 1975-ben történt.
Ki szentelte pappá? Válasz: Boldogemlékű Márton Áron püspök.
Kitűnő tanulmányi eredményei és nyelvtudása méltán megérdemelte a továbbtanulást, noha várni kellett erre a lehetőségre, végül mégis sikerült Rómába mennie, ahol felkészült a paptanári hivatására.
Ki küldte Rómába továbbtanulni? Válasz: Dr. Jakab Antal püspök.
Hazatérve Rómából, jó húsz éven át oktatta és nevelte paptanárként a szent szolgálatra tanulni vágyóknak a Katolikus Egyház tanítását, hitigazságait, azok mélyebb ismereteit a négy egyházmegyében, a változás után a világiaknak is.
Milyen tantárgyat tanított? Válasz: Dogmatikát.
Rövid, alig 51 év életébe belesűrítette az emberileg lehetségest. Ahogy Szent János apostol hosszú élete végén ismételgette: „Fiacskáim, szeressétek egymást!”, úgy Dr. Molnár Lajos tanár úr is megadással fogadta „öregsége” majd betegsége végzetes beteljesedését. A dogmatikát felváltotta a nagybetűs Élet: „Jézussal élni, Jézust elérni, hozzá menni, terhelten is, Isten országába bejutni.” Melyik éneket választotta a nagy találkozóra való felkészülése gyanánt?
Válasz: A kegyességgel hívsz ó, Jézus énekünk első szakaszának utolsó két sorát: „hozzád megyünk mindahányan, kik meg vagyunk terhelve".
A „Krisztus világa” 13. oldalán: https://issuu.com/krisztusvilaga/docs/krisztus_vilaga-03_2021
A megrendülés mélyén – In memoriam Kopácsi Adél Piroska
Amikor 1990-ben elkezdtem a teológiai tanulmányaimat, a Gondviselés úgy hozta, hogy támogatókat adott mellém, akik közül az évek során „anyáim” lettek néhányan, a szó és a tettek legnemesebb értelmében, itthon és külföldön egyaránt. Voltak, akik később csatlakoztak ehhez a nemes tisztséghez és elkísértek az élet kisebb-vagy hosszabb szakaszán önzetlen szeretetükkel.
Ha beszélgettünk „anyáimról”, mosolyogva mondtam: kell is nekem ilyen sok megerősítés, mert magamtól nem mennék messzire. Érdekes volt számomra a saját, „biológiai”, szülőanyám életét figyelve, láthattam, hogy ő képes volt elkísérni engem valameddig, de onnan tovább másokra lettem bízva a Gondviselés által. Ő kivette a részét bőségesen az életem megmentéséért és megtartásáért folytatott hosszas küzdelemben, elvárni többet tőle már nem lehetett volna.
Piroska nénivel a lánya által ismerkedtem meg, akivel az élet több szálon is összekötött. Mint az nálunk, székelyeknél lenni szokott, ha a gyerekek összebarátkoznak valakivel, azt a szülők is rendszerint elfogadják, sőt, támogatják, befogadják a családba. Így mondhatunk magunkénak egy szép negyven éves barátságot családjaink még élő tagjaival, amelyből először a nagyszülők, majd lassanként a szülők szálltak ki. Már nem csupán barátnak, testvérnek, családtagnak éreztük magunkat együtt. Lélekben tartoztunk együvé és ott segítettünk egymáson, ahol arra szükség volt.
Közös életünk szimfóniájának utolsó tételét is eszerint vezényelte le a Gondviselő Isten. Éppen telefonon hívott a fia, hogy elmondja Édesanyja betegségét, ami hirtelen felforgatta az életét, amikor elérkezett az elköszönése ideje. Meg kellett szakítani a telefonbeszélgetést, mert meg kellett tenni még egy utolsó szeretetszolgálatot vele. Lélekben a családdal maradtam, imádkozva, figyelve, amíg feltárult a valóság a fia szavaiban: „Meghalt Anyuka”. Ezt a pillanatot csak az ima nyelvén lehet kifejezni: „Istenem, ne hagyd el a lelkét!” Mélységes megrendülés, átélés, együttérzés… Ezekkel az érzésekkel gyűltünk össze imádkozóba is, elengedni drága szerettünket a mennyei honba.
Temetése olyan méltóságteljes volt, amilyen az élete. A mai szomorú helyzetben világító toronyként mutatta meg a gyászolóknak, mit jelent a keresztény végtisztesség. Hála a plébánosnak.
Temetésén sajátos feladatot kaptam a szervezőktől. Madéfalván az a szokás, hogy a női elhunytnak egy nő viszi a zászlót a temetési menet élén. Megtiszteltetésként teljesíthettem a felkérést, újabb bizonyítékot nyerve, hogy a Szeretet soha el nem múlik, mert akit szerettek, az nem hal meg.
A Gondviselésnek szólni kell…
Egyházmegyénkben változások történnek. Az új érsekség átköltöztette a honlapjait egy háromszéki szerverre, így a csíkszeredai Kamilliánus Család üzenete és olasz verziója támogatás nélkül maradt. Első pillanatban megdöbbentem. Huszonötödik évfolyamában járó önkéntes munkám, ami a kamilliánus Provinciális atya szerint Kelet Európa egyetlen kamilliánus lelkiségi kiadványa, megszűnésre lett ítélve, nem tudom, milyen indokok alapján, mert én csak az értesítést kaptam meg a tényekről. Már az Egyházmegye jubileumi évében fenyegette ez a veszély, de az akkori érsek úr, munkánk és ügyünk több évtizedes védelmezője, Dr. Jakubinyi György megmentette az életét.
Most is hozzá fordultam, nem további segítségért, mert azóta már ő is nyugdíjas lett, hanem legalább elköszönni és megköszönni az eddigieket. Mint mindig, most is atyai szeretettel fogadta vergődésemet és a régi, jól ismert tapintatával kifejezte, miszerint ő még mindig bízik a Gondviselésben. Példájára én is bizakodni kezdtem és hogy várjam karba tett kézzel az égiek döntését, jeleztem György Alfréd kamilliánus Osztrák Delegátus atyának a helyzetet. Frédi atya nem késlekedett a válasszal, telefonon hívott. Miután megbeszéltük a dolgot, csak ennyit fűzött hozzá: „A Gondviselésnek szólni kell!”
Híreink:
* Szeretettel köszöntjük „Emilkénket”, aki negyed évszázados lett ebben a hónapban és gratulálunk a két rövid távú gyorskorcsolyázó aranyérmes tanítványához Budapesten, Tóth Eszterhez és Csizmadia Márkhoz!
* Kézdivásárhelyen a Szent Kamill kápolna oltási központként szolgál.
* Március 13: a Nyergestetőn voltunk a Csaba testvér gyermekeivel emlékezni 1848-ra. Kegyelmi nap volt.
* Március 19: örökös szentségimádási nap a templomunkban, Csomortánban.
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)