A csíkszeredai
Üzenete
XXX. évfolyam, 321 szám, 2026 május - Márton Áron év + Betánia: a Jóság Hajléka lelkigyakorlat 35 év
Boldog Luigi Novarese
A szenvedés nem érték önmagában, de olyan valóság, amelyet Jézus megtanít a helyes módon megélni. Helyes és helytelen módon is megélhetjük a fájdalmat és a szenvedést.
Boldog Luigi Novarese, a XX, század nagy tanúságtevője tanít megélni jól a szenvedést.
1914. július 29-én született Casale Monferratóban, egy paraszti családban. Kilenc gyermek közül ő volt a legfiatalabb. Apja, Giusto Carlo halála után édesanyja, Teresa Sassone gondoskodott a családról. 1923-ban, kilencéves korában, Luigi egy esés következtében súlyos csonttuberkulózisban szenvedett, amelyre abban az időben még nem létezett gyógymód. Az orvosok nem adtak reményt, és édesanyja – a többi gyermek ellenkezése ellenére – eladta a családi birtokokat, hogy biztosítsa a fiú kezelését. 1930-ban, a betegség súlyosbodása miatt, Luigit a Pietra ligure-i Santa Corona szanatóriumba utalják be. A Szűz Mária iránti áhítatának köszönhetően – elsősorban édesanyja tanításai alapján – levelet ír Filippo Rinaldihoz, a Don Bosco-i szaléziak főrektorához, rábízva magát az ő, és az oratórium fiúinak imáira. A pap azonnal válaszolt neki, és a Segítő Mária közbenjárására bízta. 1931 májusában, 17 éves korában, Luigi teljesen meggyógyulva távozik a Santa Corona szanatóriumból. Hány évet töltött szanatóriumban? Válasz: Nyolc évet.
A gyermekkorában megélt személyes szenvedése nagyon érzékennyé tette az emberi fájdalom iránt. Luigi úgy dönt, hogy életét a betegek szolgálatának szenteli. Ezért beiratkozik az orvostudományi karra. Azonban édesanyja 1935-ben bekövetkezett halála ráébreszti őt valódi hivatására. Mint egykori beteg, aki magában felfedezte egy olyan lelki út lehetőségét, amely elvezetheti őt a feltámadott Krisztussal való találkozáshoz, a papság útját választja. Tanulmányait a Casale Monferrató-i szemináriumban kezdte, majd a római Almo Collegio Capranica-ban fejezte be, majd 1938. december 17-én a Lateráni Szent János-bazilikában pappá szentelték. A későbbi VI. Pál pápa meghívására a Szentszék Államtitkárságán kezdett dolgozni, ahol 1970. május 12-ig maradt. 1943. április 9-én szerzett diplomát kánonjogból. Már ebben az évben, létrehozta a „Lega Sacerdotale Mariana” szövetséget. Kiknek hozta ezt létre? Válasz: Beteg papoknak.
Fáradhatatlanul dolgozott, alapított. A legfontosabbak a „Centro Volontari della Sofferenza/ A Szenvedés Önkénteseinek Központja”, a „Silenziosi operai della Croce/ A Kereszt csendes munkásai”, és a „Fratelli degli ammalati/ A betegek testvérei”. A betegekért élt. Mindig ezt mondta: „A betegek érezzék magukat saját apostolkodásuk főszereplőinek.”
Milyen megnevezést kapott? Válasz: A betegek lelkes apostola.
Luigi Novarese 1984. július 20-án, hetvenéves korában hunyt el Rocca Priorában, a Róma közelében fekvő Colli Albani hegyvidéken. Hamvait a római Via Giulia 59. szám alatt található Santa Maria del Suffragio templomban helyezték végső nyugalomra.
Milyen jeles magyar épület található a közelében? Válasz: A Pápai Magyar Egyházi Intézet.
2013. május 11-én avatták boldoggá a Falakon kívüli Szent Pál templomban.
Mikor van az emléknapja? Válasz: Május 11-én.
2026 Pünkösd Csíksomlyón Székely János (Római diáktársam) püspök atyával
Márton Áron gondolat:
„Az ember földi életét szabadon rendezheti be, de boldogulása teremtmény mivoltából következőleg a Teremtő akaratának teljesítéséhez van kötve.”
A Boldog Luigi Novarese atya zarándokai Lourdesbe harminc évvel ezelőtt
1996 Nagyhetében rendkívüli kegyelemben lehetett részem. A római Camillianumban volt egy lengyel osztálytársam is, aki meghívott hármunkat az osztályból az évente szerveződő Lourdes-i zarándoklatukra: Fernandot (aki orvos és pap volt egy személyben Mexikóból, Carlost Kolumbiából, aki az ottani VKCs-ok elnöke volt és engem. Bresciaból indult a „Fehér vonat” – fehérre festett vonat, hétszázan indultunk, köztünk 250 tolókocsis beteggel. A vonaton rózsafüzért végeztünk. Mivel ők nem énekeltek Ave Mariat a tízedek között, előmentem a vezető fülkébe, elmondtam, hogy ezt mi így végezzük és elkezdtük énekelni. Lourdest meglátva távolról, megszólítottam a Szűzanyát, felajánlva Neki: „Szúz, ha akarsz, gyógyíts meg!”. Húsvét reggelén a zuhany alatt meg se tudtam mozdítani a karomat. Tudtam, nem gyógyulok meg, de azt is tudtam, nem hagy el a Szűzanya.
A nagycsütörtöki betegek kikerülésén egy milanói tolókocsis atya kísérője voltam, az ő kérésére, aki templomot épített, közben egy tégla ráesett a fejére és mindkét retinája leszakadt, megvakult. Őt a végén hazakísértük városába. Itthon ezalatt eltávozott a száz éves Nagyapám.
Lourdesben láttam először a felszólítást: „Igazságot Magyarországnak!” és itt fedeztem fel a keresztút X. állomását, amelyet a magyarok állíttattak. Döbbenetes dolgok voltak látni mindezt…
Hálásan köszönöm ezt az élményt a Jó Istennek, Janusz Malszkinak és Novarese atya munkatársainak! 1996-ban az évzáró ünnepségünket is az ők rendházában tartottuk, ahova mindenkit meghívott. Sajnos most értesültem, hogy jótevőnk 2020 október 5-én (mint Szent Fausztina Kowalska) elhunyt. Temetése október 8-án volt, nálunk ez a Magyarok Nagyasszonya ünnepe.
„A hit arcai” Csíkszentsimonban
Április 17-én egy rendkívüli élményben lehetett részünk, „A hit arcai” címmel. Barát-családom hívott meg erre a ritka rendezvényre, amely két helyszínen volt bemutatva:
Kora délután a helybeli Szent László Házban a köszöntő után a csíkszentimrei Templomosok színdarabjával kezdődött, majd a gyermekrajz kiállítás, „Az alkotás, mint tanúságtétel” címmel. A gyerekek öt és fél évtől tizennégy éves korig mutatták be rajzaikban megélt hitüket, aminek komolysága sok esetben döbbenetet váltott ki a felnőtt látogatókban. Nemcsak a rajz, vagy festmény volt elképesztően kifejező, de a kísérőszöveg, amit „ajándékként” adtak alkotásaikhoz. Élmény volt.
A Szent László Házat és udvarát puszta látogatóként is érdemes megnézni. Meglepődik az ember…
Az esti órákban zajlott a helybeli kultúrotthonban a rendezvény második része: A köszöntő után a Szent László kórus előadása következett. Ezt követte a rendezvény fénypontja az
„Erdély arcai és harcai” címmel, amely filmbemutató valamint lelki útravaló is volt egyben. A film az erdélyi papok meghurcoltatását mutatta be, történelmi tényeken alapulva, egészen sokuk haláláig. Egyik főszereplője Ft. Márton Áron, Erdély nagy püspöke volt, aki túlélte a börtön borzalmait, de megtudhattuk, hogy sok követőjének a hitben még koporsó sem jutott, lepedőbe csavarva, jeltelen sírokban pihennek Erdély hitvallói a máramarosszigeti ligetekben, nem is temetőben. Boldog büszkeséget éreztem Ft. Marton József professzor, volt tanárom iránt, aki a film egyik fő narrátora volt. Teológiai záróvizsgámat is vele tettem le, az irgalmasság jelenlétéről a keresztény nevelésben.
A rendezvényt Ft. ifj. Czikó László plébános zárta a hit arcai gondolataival, majd kötetlen beszélgetés következet. Végül pedig jó régi csíki vendégszeretet szerint kalácsot és teát kínáltak.
Híreink:
* Kedves Renáta tizennyolc éves. Szeretettel köszöntjük, A IV. kötet imakönyv borítóját fémjelzi.
* Csomortáni judós lányaink: Timike (IV.) és Denisa (I. osztályos) ügyeskednek…
* Anyák napi ünnep Csomortánban: magasztos szentmise, nagyrabecsülés, lelki élmény jellemezte.
* Megkezdődtek a csütörtök esti szentmisék (május-augusztus) a Salvator kápolnában, 19:00 órától.
* Imre Emil/Emilkénk/ immár felnőttként Japánban: https://www.facebook.com/share/18b2Ms16Ku/
Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A/27, Tel: 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)