---

                A csíkszeredai

Kamilliánus Család
                                                                  Üzenete

November 13: Magyar Szentek és Boldogok

A magyar szentek és boldogok közössége olyan nagy, hogy nem is jut mindenkinek külön hely a kalendáriumban. Ezért az Egyház kijelölt egy napot, a november 13-át, amikor megemlékezhetünk azon boldogok és szentekről, akik erényes életükkel példát és eligazodást nyújtanak az Isten-keresés nem mindig egyszerű labirintusában.
            Névsorunkban van egy boldog, akit mindig is boldognak nevezett a magyarság, de hivatalos boldoggá avatására majdnem hétszáznegyven évet kellett várnia. Kiről van szó, mit alkotott és ki avatta boldoggá? Válasz: Boldog Özséb, a magyar pálos rend megalapítója, XVI Benedek pápa avatta boldoggá.
            A XIV. század első felében született boldogunk pedig betegápoló lett. Szentévi zarándoklata során előbb egyházi harmad rendbe lépett, majd elzarándokolt alapítója sírjához. Onnan visszatérőben megbetegedett és ápolásra szorult. Annyira meghatotta a feléje forduló irgalmas szeretet, hogy elhatározta, ha Isten felgyógyítja, maga is betegápoló lesz. A Jó Isten meghallgatta kérését, ő pedig betartotta ígéretét. Haláláig a befogadó kórház betegápolója maradt. Földi maradványai is itt pihennek.
Kiről van szó, melyik szentév során zarándokolt, milyen rendbe lépett, és hol történt az esemény? Válasz: Boldog Magyar Antal ferencesről, 1350-ben ment zarándokútra. Rómában, majd Folignóban történt.

Az Üzenet 250-ik száma

            Mindenek előtt hálát adunk a Jó Istennek ezért az eredményért, hogy megérhettük A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenete kétszázötvenedik lapszáma megjelenését.
            Az értesítő 1997 decemberében jelent meg első alkalommal, Szent Család vasárnapján. Célja, összekötni az akkor működő Kamilliánus Családokat magyar nyelvterületen, de mivel a lapocska olasz nyelven is elkészült, így az összekötés szerepe kiszélesedett gyakorlatilag mindenhová, ahol olaszul értő kamilliánusok voltak az öt kontinensen.
            Az indítás gyutacsa a budapesti dr. Simon Ernőné, Éva-anyám volt, aki abban az időben tolmácsnője volt a Magyarországra visszatelepülni szándékozó Kamilliánus Rend misszionáriusának, dr. Anton Gots atyának. Anton atya birodalmi lépésekben gondolkodott a régi Nagy Magyarország területén fáklyaként gyújtotta a Kamilliánus Családokat, viszont azok egymással való összekötésével már nem foglalkozott. Ezt ismertem fel és sajnos, nem tévedtem, mert a magukra maradt csoportok nagy része időközben felszívódott, áthalkult valamilyen imacsoporttá, majd megszűnt, ott, ahol valaki nem vette kézbe a fennmaradásáért folytatott harcot. Éva-anyám viszont haláláig kitartott a lap fennmaradásában.
            Egy alkalommal éreztem, már nem bírom megcsinálni, fejem fölött összecsapnak a hullámok hónapról hónapra és abba akartam hagyni az értesítő szerkesztését. Nem dönthettem egyedül, hiszen aki a leginkább támogatta ezt az önkéntes elköteleződésemet, Éva-anyám „édesanyai” hatalommal állt a hátam mögött minden bajomban, néha igencsak kemény szigorral. Amikor előadtam neki szándékomat, felemelte a hangját és rám szólt: „Szó sincs róla! Nem lehet abbahagyni… Ez parancs!” Nem volt mit tennem, folytattam, és mind ahányszor krízisen mentem keresztül, csak felidéztem ezt az „anyai” parancsot és döcögtem tovább. Igen, amikor kezébe vesz valaki egy értesítőt, újságot, nem azon gondolkodik, hogy azt mennyi idő alatt állította össze valaki, vagy, hogy kap-e érte valami juttatást, vagy élete 90 százalékában ingyen dolgozik a társadalom számára az Úristen napszámosaként, hanem, elolvassa, vagy el se olvassa csak átfutja a címeket, vagy még azt se és már tovább is áll…
            Most, a 250-ik lapszám megjelenésekor mégis hálás vagyok elsősorban a Jó Istennek, majd Éva-anyámnak és annak a néhány lelkes olvasónak, aki értékeli az Üzenetet, erőt adva nekem is a folytatáshoz, „amíg le nem teszi a művész a vonót” (Reményik Sándor, Akarom).
            Felemelő alkalom adódott december 13-án a csíkszeredai Városháza dísztermében, ahonnan indult a kamilliánus mozgalom 1994 márciusában, 25 évvel ezelőtt, hogy éppen én lettem az év utolsó előadója (de az első is január 18-án), ahol szintén megünnepeltük „A honfoglalás előttől az európai Unió utánig” előadássorozat szintén 250-ik előadását. Itt a perui beszámolómat mutattam be családi légkörben.
            Mindenkinek szívből köszönöm, aki megtisztelt jelenlétével ezen a kettős 250-es ünnepen.

Híreink:

* A gyergyószentmiklósi ünnepünk híradása: https://romkat.ro/2019/11/24/a-csikszeredai-szent-kamill-vilagi-kamillianus-csalad-unnepe-a-gyergyoszentmiklosi-szent-erzsebet-oltarkep-szentelesen/
* December 15-én, öröm vasárnapján a csíkcsomortáni templomban hálaadó szentmise a jótevőkért.
Idézet az Üzenet 1998 decemberi számából: „A Karácsony napi ünnepi szentmisét jótevőinkért idén P. Angelo Brusco kamilliánus Generális atya fogja bemutatni a Maria Maddalena, kamilliánusok római templomában. Ez a tízedik alkalom, hogy elkezdődött a névtelen hálaadás ilyen formája.” (1989)
* December 23, hétfő, angyaljárás a kórházban: Immár húszadik alkalommal látogatjuk meg a kórházi betegeket Karácsonyra a szokott módon, gyerekekkel, ajándékot, jókedvet, összetartozást szerezve nekik.
* December 29: Szent Család vasárnapja, Kamilliánus Családunk 25-ik ünnepi évfordulója (1994).

Áldott Szentkarácsonyt és békés, boldog 2020-at kívánunk minden kedves olvasónknak!

Szeretettel, Bakó Mária Hajnalka, RO – 530 194 Csíkszereda, Hunyadi János, 45/A//27, Tel: 0040 366 10 22 55 / 0040 721 088 154 / e-mail: kamillianus@gmail.ro – Archívum: http://www.kamill.romkat.ro/ (mag) www.camillo.romkat.ro (it)

<< 2020 januári ÜZENET

2019 novemberi ÜZENET > >